Ezek is nem rég készültek. Mondhatni "nagyot alkottam". Mert ez a táska a bambuszfüllel nem akármilyen méretű. Tökéletes ellenpólusa az előző két kicsinek. Mert ember lánya legyen a talpán, aki ezt megtölti. Nem is mertem még feltenni a Meskára, mert attól félek, hogy gigaméretével csak elriasztana mindenkit.








A Menő manós rendelésre készült. Itt félkész állapotában látszik. Sajnos átadás előtt nem fotóztam le a kész táskát.
















Ez pedig csak úgy megszületett. Félkész állapotban már régóta itt lógott nálam, de megakadtam vele. Nem tetszett. Végre nagy sokára rájöttem, mi a baj vele. Le kellett vágnom a hosszából és máris visszafogadta a lelkem. Vagy a szemem.

Eltunyulásom vége

Időközben - ha el is tűntem - készült ez meg az. Persze lehettem volna szorgalmasabb is. Elegáns kifejezéssel élve: alkotói válságban voltam. :-) (De persze simán lustaságnak, vagy fáradtságnak is nevezhetjük.)
Ez a két kistáska már a Meskán is fent van. Tényleg kicsik, de ahogy ott is írtam, bátraké a világ. Nem kell annyi kacatot magunkkal cipelni mindig. (Bár én folyton ezt teszem. Ezért nekem ilyen táskám sose lesz. De le a kalappal azok előtt, akik vállalják.)